.........
Felkaptam a fejemet, mikor kopogtattak az ajtómon. Fél órája rendeltem meg a pizzámat, szóval gondoltam, biztos a futár az. Az ajtóm előtt álldogáló srácon semmi jele nem volt, hogy pizzafutár lenne, és dobozt sem tartott a kezében, így felvont szemöldökkel bámultam rá.
– Használhatom a zuhanyzódat öt percre? – kérdezte mindenféle bevezetés nélkül.
– Tessék?
– Nincs meleg vizem, zuhanyozhatok nálad?
– Először is neked is kellemes délután – jegyeztem meg cinikusan, hátha veszi a lapot, és először talán bemutatkozik egy ’szia’ után, de továbbra is csak várakozva bámult rám, így megforgattam a szemeimet. – Másodszor, ki a frász vagy?
– Az új szomszédod – A szája sarka egy kicsit felfelé kanyarodott. – Szóval? Használhatom a mosdót?
– Öhm…
– Ez egy igen?
– Hát…
– Ezer köszönet. Öt perc – kacsintott rám, és belépett mellettem. Mi van?!
– Ugye nem egy rabló vagy? – szóltam utána visszafojtott lélegzettel. A törölközőjével a vállán visszafordult felém.
– Szerinted, ha egy rablót megkérdezel, hogy rabló-e, mit válaszol? – forgatta a szemeit, míg én továbbra is kerek szemekkel bámultam rá. – Esküszöm, semmit nem viszek el a fürdődből. Habár mindig is akartam egy doboz női tusfürdőt magamnak, a kedvedért türtőztetem magam.
Azzal belépett a fürdőszobába. Magamban memorizáltam a srác kinézetét, ha esetleg mégis kirabolna, és fel kéne jelentenem a rendőrségen. Száznyolcvan centi lehet, sötétbarna haj, ugyanolyan árnyalatú szemek és körülbelül velem egykorú.
A szememet le sem vettem az ajtóról, amin belépett. A víz hangja kihallatszott a fürdőből, és percekig csak annyi zajt lehetett hallani a házban, majd a csengő újból megszólalt. Lassan levezettem a tekintetemet a mosdó ajtajáról, aztán elindultam a bejárat irányába. Ez már a pizza futár kell, hogy legyen. Meglepetésemre ezúttal sem kaptam meg a pizzámat, helyette a barátom állt a küszöbön mosolyogva.
– Szia! – üdvözölt közelebb hajolva, majd az ajkait az enyémre nyomta.
– Szia, hogy-hogy itt vagy? – érdeklődtem, ugyanis nem volt megbeszélve, hogy átjön ma.
– Gondoltam, benézek, és megnézem, berendezkedtél-e már – vonta meg a vállát mosolyogva, majd hirtelen összevonta a szemöldökét. – Fürödni készültél?
Ebben a pillanatban a víz hangja elhalt, Junior pedig még értetlenebbül nézett.
– Nem, ő a… – kezdtem volna a sztoriba, mikor a fürdő ajtaja kinyílt, a szomszédom pedig a dereka köré csavart törölközővel kilépett rajta. A barátom álla talán még jobban leesett, mint az enyém.
– Mi a franc? – kérdezte kikerekedett szemekkel. – Ki a frász ez, Mila?
– Ő… – kezdtem bele ismét, de a nappali közepén álló félmeztelen srác félbeszakított.
– Holden vagyok – felelte helyettem egy kisebb vigyorral az arcán, miközben intett egyet Juniornak.
– Inkább nem is akarom tudni, mit keres nálad – szegezte rám a szemeit a barátom, majd sarkon fordult, és elhagyta a lakásomat. Tátott szájjal bámultam utána, aztán ugyanilyen arckifejezéssel fordultam a még mindig a szobában ácsorgó fiúra.
– Hupsz?! – vonta meg a vállát a megbánás legkisebb jele nélkül, majd úgy, mint Junior, ő is kisétált az ajtómon, de a küszöbről még visszafordult a válla fölött, és azt mondta: – Kösz a zuhanyt.
